Első svéd mondatom, egy hétig tanulhattam: A karácsonyutca a jövő vasárnap nyílik. Nos, a karácsonyi szezon ezennel megnyittatott. Kétszeresen is. Két napi havazás után már olyan gyönyörű a város, mint a képeslapokon, ráadásul, bár advent csak jövő vasárnap kezdődik, már mindenhol kint vannak az izzósorok, lámpák, szikrázik az egész város. És a hó fénye tényleg rengeteget számít. A pislákoló köztéri lámpák fénye így már elegendő. S mivel hét végére jött meg a hó, a gyér forgalom mellett a hó is szép maradt, tegnap este úgy éreztem magam, mintha egy mesekönyvben sétálnék.Ma tartotta az észt-társaság az éves nagy megmozdulását, a Martin markkinatot, azaz a Márton napi vásárt. Ezt sem lehetett kihagyni. Jó, hogy elfelejtettem magammal pénzt vinni, pár euró volt csak nálam, kártyával meg nem lehetett fizetni, ez így sokkal gazdaságosabb volt. Volt majdnem minden, mi szem-szájnak ingere, rengeteg kézimunka, kötött sapka, zokni, gyönyörű fonalak, finomságok (sajtok, kolbászutánzatok, homoktövis-készítmények), csak sajnos, túrórudit nem árultak. Pedig szegény magyar gyomrom arra vágyik most leginkább Észtországból.
Végül pedig szemtanúja voltam, hogy a Mikulás (Joulupukki a Korvatunturiról) ünnepélyesen megnyitotta a karácsonyi szezont. Mintha Helsinki összes gyereke ott lett volna a Szenátus téren és környékén. A ceremóniához hozzátartozik a Mikulás-menet felvonulása az Aleksanterin katun, azaz az most Joulukatu/Julgatan, vagyis Karácsony utca. Azt elmagyarázhatná valaki, hogy a tűzoltóautók hogyan kapcsolódnak a Mikulás-tradícióhoz... Mikor közeledtem a Szenátus térhez, a sok tűzoltóautó láttán azt hittem, tűzijáték is lesz. De nem. A menet részét alkották. Múzeumi darabok is felvonultak, ősrégi tűzoltóautók, amik csoda, hogy még gurulnak. Jól néztek ki, csak még rejtély számomra, hogy kerülnek a Mikulás, a manók és a táncoló hóemberek társaságába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése