Paulus de Inka

A végével kezdem: jól esett egy korty pálinka - vízitúrás nosztalgiával: a hajszárító :) Hát az úgy történt, kérem szépen, hogy itt van a finn testvérgyülekezet kamarakórusa, osztán elvittük őket városnézni... Szép, tavaszi időben. Annyira szépben, hogy én a reggel óta magammal cipelt dzsekimet annak rendje-módja szerint letettem indulás előtt, minek az nekem. A duna-parti séta alatt nem is hiányzott, úgyis az árnyékot kerestem, s még a busz indulásakor is az volt a fejemben, hogy itt tuti napszúrást fogok kapni - ugyanis nyitott tetejű busszal mentünk.
Eszembe jut a dédimtől tanult ének: Télen nagyon hideg van / nyáron nagyon meleg van / soha nincs jó idő / mindig esik az eső. A dédinek most is igaza volt - esett. Kezdetben. Aztán zuhogott. És k-k-k... kimondottan hideg volt. Volt pár zsák-esőkabát a buszon, mikor már kezdtem elég vizes lenni, pont kaptam egyet - az alatt valamivel jobb volt a helyzet. A mellettem ülő úriembernek, sajnos, nem jutott, s nem volt hajlandó osztozni az enyimen (és az eső elállta után a száraz pulóveremet se volt hajlandó magára húzni). Nos, kedves úriember, ha holnapra belázasodsz, engem kevéssé fog vigasztalni, hogy legalább micsoda úriember vagy. Oké, hogy egy kis szabadságra vágysz, de az nem ugyanaz, mint a lázasan töltött kényszerpihenő.
Minden jó, ha a vége jó - visszaérkezés után nagggyon finom pálinkát kaptunk - ez nagy szó az én számból (billentyűzetemből), nehezen lehet engem pálinkaivásra venni, csak muszájból szoktam lenyelni. Sejtettem, hogy most jót tesz, ha másképp nem, hát gyógyszerként. Be kell valljam - finom volt. Életem második olyan pálinkája, ami még ízlett is (az első helyen egy bizonyos kőszegi mézes áll). És ahogy az lenni szokott: a közösen átélt viszontagság után jó hangulatban búcsúztunk. Lehet, néha be kellene iktatni csapatépítő csapásokat...

Akiért a harang szól?

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

Vannak, ugye, ünneptelen időszakok - tegnap, épp ellenkezőleg, egyik esküvőről a másikra mentem. Mind a négyüket jó volt látni, más-más köt hozzájuk, de jó volt együtt örülni velük. Na jó, igazán ez volt az egyetlen, amiért elmentem - mert tudom, hogy nekik fontos nap ez. Én eléggé a "hagyjanak békén, egyedül" hangulatomban voltam, de hát nem lehet az én kedvemhez időzíteni az esküvőket. Így, persze, elég kritikusan tudom figyelni a dolgokat :) Az anyakönyvvezetőt hallgatva arra gondoltam, ha én ilyen prédikációt/beszédet mondtam volna bármelyik gyakorlaton, tuti megbukom. Ha ennyire közhelyeket tud csak valaki mondani, jobb, ha csendben marad. Egyetlen erénye a rövidsége volt. Na jó, még egy szimpatikus Hemingway-idézet is, aminek elkezdtem ma megkeresni a forrását, de sajnos, csak egymillió internetes idézetgyűjteményben találtam meg, s sehol nem írták, honnan van. Gyanítom, hogy az Akiért a harang szól-ban, el kellene újra olvasnom. Ez is egy olyan könyv, aminek él az utóíze bennem, bár nem emlékszem a részleteire. Tulajdonképpen magamra emlékszem, aki olvastam, arra, hogy hatott rám, s kevésbé a könyvre. Ilyen önző módon tudok olvasni. De azt hiszem, ezek a nagy könyvek. Amiknek nem marad meg feltétlen a sztorija, de úgy tudják megmozdítani az embert, hogy többé nem lesz egészen ugyanaz, mint előtte volt. Aki tudja a lelőhelyét, írja meg, legyen szíves. Nem esküvőre kell :) Bizonytalan vagyok, tényleg nincs-e szebb dolog a világon, ez a kiragadott idézet így kicsit giccses is, nehéz különböző fajsúlyú dolgokat összehasonlítani, de hogy egészen ritka és értékes ajándék egy ilyen kapcsolat, az nagyon érzem.

Nagyi-net

Vasárnap annak rendje és módja szerint anya- és nagymamalátogatáson voltam. Mivel is okozhatnék nagyobb örömet Nagyinak, mint hogy éhesen megyek hozzá, s hajlandó vagyok enni... Szóval vele ebédeltem. Eddig szokványos a történet. Nos, állunk fel az asztaltól, én készülök elfele, mikor előhozakodik Nagyi a kérésével: Kapcsoljuk be együtt azt a gépet. Hát persze, szívesen, de miféle gépet? Hát apád asztalán - beállított nekem mindent, csak még egyedül nem ültem oda. Nézzük meg, elérhető-e az öcséd. Jaaa! Nagyi skypeolni akar londonban levő öcsémmel. Nosza, lássuk. (Apró kiegészítő infó: Nagyi januárban töltötte be a 90-et.) Odaül, bekapcsolja a monitort, majd megsúgom, hogy a gépet is be kell kapcsolni (hol?), s utána megy minden, szinte magától. Nem is tudom, hogy csodálkozzam vagy csodáljam!

A másik hírem: hivatalosan is doktorjelölt lettem. Végre átfutottak a tanulmányi osztályon a papírjaim, elfogadott a doktori tanács, megkaptam a levelet. Tehát, ha lesz még erőm végigcsinálni, legkésőbb 2012. április közepén leteszem az asztalra a bekötött disszertációmat. Még a végén egyszerre lesz a doktorrá és a lelkésszé avatásom :)