Csalni fogok a közzététel dátumával - mivel már majdnem egy hete jártam Arábia és Viikki partjainál. Mert ha már van bérletem, akkor ki is kell használni. Felültem hát a villamosra, s irány az ismeretlen. Jelentem, ez majdnem olyan klassz hely, mint Seurasaari, fogok még párszor erre járni. Ajánlom figyelmetekbe a képen látható házakat: azokból az egész öbölre rá lehet látni... El tudnék lakni bennük. Az öböl parti sávja azonban nem lett az építészek áldozata, megmaradt parkos területnek, sétáló, kocogó, bicikliző, babakocsis és botos közönsége legnagyobb örömére. Aztán csak mentem, mentem, s ott találtam magam a természetvédelmi terület szélén. És itt jött a meglepetés. Amit a térképem "zöld" területnek jelölt, valójában egy nádas, mocsaras terület. Madárparadicsom. Az emberek pedig, két nyamvadt angol nyelven hangoskodó turista kivételével, ezt tiszteletben is tartották. Még a gyerekek is halkan beszéltek, bizonyára már megtapasztalták, hogy különben nem sok madarat láthatnak. A mocsár szélén magaslesekről lehet nézelődni, a nádasba pedig pallókból építettek ösvényeket, melyek kis fakunyhókhoz vezetnek, ahonnan egész közelről és láthatatlanul lehet a madarakat lesni. Ugyan az ösvényre nézve az volt az első gondolatom, hogy ha ezen a nedves deszkán elnyalok, összetöröm a fényképezőgépem és még meg is fagyok, mire hazaérek, de a kíváncsiságom győzött. Nem nyaltam el. És ide vissza fogok menni. Ez is azok közé a helyek közé tartozik, amiket nem ajánlgatnak a turistakalauzok, de az én listámon előkelő helyet kap. (Talán jobb is, hogy nincs benne a turistaprospektusokban, akkor több lenne ott az ember, mint a madár. A mostani arány jobban tetszik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése