Az Uszpenszkij a lemenő nap fényében fürdik, a kikötő tele vitorlással... Hogy nekem milyen helyen kell leckét írnom, szegény, szegény én ;)Tényleg készültem már nekiülni a finn feladatoknak, de olyan ragyogóan sütött a nap, hogy nem bírtam a szobából nézni. Fogtam tehát a könyveimet, tollam, ceruzám, s levonultam a közeli félszigetre. Mivel már csak egy bő óra volt hátra a naplementéig, és tanultam a szerda estéből, vittem magammal egy pokrócot is. Éppen volt egy üres pad a sziget napsütötte felén, tökéletes kilátással, és igen, mindezek ellenére mégis elkészült a házim. Ez már a jutalomjáték volt, mivel délelőtt átrágtam magam a nanoetikáról szóló cikk másfél oldalán, amit nagy teljesítménynek tekintek. (Mondjuk, a 13,5 oldalból még 11 hátra van... de majd csak belejövök.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése