Tartu-Tallinn 2.

Tartu városa igazán felüdülést nyújt a helsinkiből érkező szemének. A finn városok, Helsinki is, elég későn épültek ki, úgyhogy a jugendstíl (szecesszió) és a funkcionalizmus határozza meg a városképet, ezek után Tartunak, az egykori hanza-, majd egyetemi városnak a régi épületei nagy örömet okoznak a közép-európai városképekhez szokott vándornak. Régi házak, cégérek, zegzugos utcák, jól esik csak úgy kóborolni is. Az egyetem épülete meglepetést okozott, sok-sok fényképen láttam már, mindig úgy képzeltem, hogy egy nagy tér terül el előtte, ez az épület olyan monumentális. És nem. Egy szűk kis utca egyik oldalán áll, szemből le se lehet normális objektívvel fényképezni.

Március 26. előestéjén érkeztem a városba, estére sok száz (vagy inkább ezer) mécses borította a Városháza teret - 1949-ben ezen az éjszakán deportáltak (újabb) 20.000 embert Szibériába, erre emlékeztek szép csöndesen.

A városban mindenfelé e két zászlót, az államét és a városét látni egymás mellett, talán a lengyel-magyar barátságot ki lehet bővíteni az észttel. A két zászló hasonlósága nem a véletlen műve, mindketten Báthoritól kapták (Tartué a korábbi) lengyel királysága idején - az ő emléktáblája is ott lapul a fényképalbumomban. Kristjan Jaak Peterson szobra társaságában, aki amolyan Petőfi és Aleksis Kivi közt álló költő, jó korán meghalt, de előtte még megálmodta az észt irodalmi nyelvet. Egy másik szobor Baeré, aki itt tanult, aztán pedig felfedezte a petesejtet (és ezzel megalapozta az embriológiát), na meg (ő is) pénzelte Reguly Antal kutatóútját. Egy tábla pedig Wilhelm Ostwald, az egyetlen észt Nobel-díjas emlékét őrzi (hát az észtsége, azt hiszem, hibádzik, de tény, hogy a tartui egyetem tanára volt).