Szűk öt napig itt volt Anyu és Peti öcsém, és, ahogy már hónapokkal korábban elterveztük, átrándultunk Stockholmba is. Szombat este indultunk Helsinki Katajanokka nevű termináljáról, vasárnap délelőtt értünk Stockholmba, késő délután indultunk vissza, és hétfő délelőtt már Helsinkiben voltunk ismét. A hajó hatalmas volt (a kabin nem, de ennyi pénzért ezt nem rovom fel), 10 emelet magas (a képen a 9-10. szint látszik), magasabb, mint a parton bármelyik épület, és hosszabb, mint némelyik sziget, ami mellett elmentünk. 171 méter hosszú hajó! Van rajta szauna, bár, éttermek, kávézó és egy egész nagy bolt, persze, tax free. Ezért jönnek a finnek - olcsó alkohollelőhely. A hajó tetején lévő "napozó" most szelelő volt, igencsak be kellett bugyolálni magunkat, ha felmentünk gyönyörköd
ni, de a látványért megérte az öltözködés. 10 emelet magasból el lehetett látni a szigetek felett, a nyílt tengeren pedig borzongatóan szép volt a jégtáblák sokasága, ha nincs is összefüggő jég, de a táblák szorosan fedik a vízfelszínt, a hajóút mentén pedig több rétegben torlódtak már egymásra. Bámulatos, hogy ezek a nagy monstrumok pontosan ugyanazon az útvonalon haladnak, a jégen kirajzolódott az "országút". Igen hangos hangja is van a jégnek, ahogy a hajó oldalának ütődik (ezért javasolták az irodában, hogy mégse a legeslegolcsóbb kabint vegyem, mert az az autók és a víz szintje alatt van, és állandó benne a dübörgés télen). Így végül az eggyel jobbat vettük, az 5. szinten volt a kabinunk. Pici, praktikus. alul egy ágy és egy kanapéból ággyá alakítható alkalmatosság volt, ha ki vannak nyitva, éppen el lehet köztük menni. Felettük pedig 1-1, a falról lehajtható ágy van, azon is fel lehet ülni, ha nem túl magas valaki. Az ajtón belépve egy mini előtér van, kabátakasztókkal, tükörrel, és onnan nyílik a mini fürdőszoba - zuhany, vécé, mosdó van benne, nem táncterem, de a funkciójának pont megfelel.A naplemente sem volt csúnya:
Stockholm egy, a szárazföldbe benyúló csatorna (talán a földrajzosok nem így hívják) belsejében van, millió-millió sziget között lehet bejutni oda, maga a város is szigetekre épült. Néhol csak lestünk, hogy fér majd el a hajó a két sziget közti szűk helyen, de valahogy átpréselte magát. Egész komoly hajóforgalom volt, előttünk haladt egy másik, szembe is jött az "ellenhajónk", érdekes volt a három nagy hajó a kicsi szigetek között.
A városban c
sak pár óránk volt, mindent nem láthattunk. Végignéztük azonban a Városházát, pont indult egy csoportvezetés, mikor odaértünk. Ott álltunk a Kék teremben (ami csak a tervek szerint lett volna kék, de mikor meglátta az építész a vörös téglákat, annyira tetszettek neki, hogy nem festtette le), ahol a Nobel-díjakat átadják, és ahol Észak-Európa legnagyobb orgonája áll (függ?). Valahol azt olvastam, 10.000 sípja van, az nagyon soknak hangzik, de tény, hatalmas szerkezet. A furcsasága az, hogy a pultja lent van a földszinten, a sípok pedig fent, a mennyezetnél, 7 másodpercbe telik, míg a billentyű lenyomása után felér a jel, és megszólal a síp, ezért nem könnyű rajta játszani. Érdekes volt még a tanácsterem mennyezete is, viking-stílusú faszerkezet. Az épületben nincsenek radiátorok, mert azt túl modernnek találta az építész ehhez a stílushoz, helyette szellőzőcsatornákat tervezett, amiken keresztül a pincében melegített levegő eljut mindenhova (a fényképalbumban látszik az egyik sötét, amúgy vacak képen egy nagy lyuk, na, az egy ilyen fűtőlyuk).
Ebben az oszlopo
s teremben is fogadások szoktak lenni, ha jól értettem. Az egész terem szimbolikája a férfi-nő ellentétre-összetartozásra épül (itt büszkélkedett el az idegenvezető az ország vezetésében levő majdnem 50-50%-os nembeli arányokra). A terem ablakait egy-egy női és férfi alak díszíti, és ez az oszlopsor is a két nemet szimbolizálja. A férfi a hengeres oszlop, a sokszögű a nő - mert a nők ilyen sokoldalúak. Na, ez tetszett!
A következő nagy terem arany mozaikkal volt kirakva, 18 millió darabból áll!
Miután kicsodáltuk magunkat, elsétáltunk a parlament udvarán keresztül a királyi palotához is. Stockholmban sokkal jobb volt a hóhelyzet, mint Helsinkiben, melegebb helyen is van, és valamennyire még el is takarították a havat, nem sokat láttunk belőle sétánk alatt. Ám a királyi palota mellett hatalmas hóhegy fogadott minket, csodálkoztam is, hogy pont ide hordják össze a havat. Aztán beugrott, hogy a tur
istafüzetben olvastam, a következő héten lesz a palota körüli sífutó verseny - hát erre építették a pályát. Annyi havat halmoztak oda, hogy talán minden alattvaló adományozott bele a hátsókertjéből.
Ez a szobor a fotográfiai múzeum előtt áll, kb. 1,5-2 embernyi magas. Muszáj volt lefényképezni - szerintetek mit ábrázol? Öcsémmel pontosan ugyanarra gondoltunk, és akiket azóta kérdeztünk ,szintén. Próbáltam megkeresni a neten, nos, hm, az ott leírt szolidabban hangzott. Szabad a gazda :) Na jó, lehet privátban.
Stockholm egy, a szárazföldbe benyúló csatorna (talán a földrajzosok nem így hívják) belsejében van, millió-millió sziget között lehet bejutni oda, maga a város is szigetekre épült. Néhol csak lestünk, hogy fér majd el a hajó a két sziget közti szűk helyen, de valahogy átpréselte magát. Egész komoly hajóforgalom volt, előttünk haladt egy másik, szembe is jött az "ellenhajónk", érdekes volt a három nagy hajó a kicsi szigetek között.
A városban c
sak pár óránk volt, mindent nem láthattunk. Végignéztük azonban a Városházát, pont indult egy csoportvezetés, mikor odaértünk. Ott álltunk a Kék teremben (ami csak a tervek szerint lett volna kék, de mikor meglátta az építész a vörös téglákat, annyira tetszettek neki, hogy nem festtette le), ahol a Nobel-díjakat átadják, és ahol Észak-Európa legnagyobb orgonája áll (függ?). Valahol azt olvastam, 10.000 sípja van, az nagyon soknak hangzik, de tény, hatalmas szerkezet. A furcsasága az, hogy a pultja lent van a földszinten, a sípok pedig fent, a mennyezetnél, 7 másodpercbe telik, míg a billentyű lenyomása után felér a jel, és megszólal a síp, ezért nem könnyű rajta játszani. Érdekes volt még a tanácsterem mennyezete is, viking-stílusú faszerkezet. Az épületben nincsenek radiátorok, mert azt túl modernnek találta az építész ehhez a stílushoz, helyette szellőzőcsatornákat tervezett, amiken keresztül a pincében melegített levegő eljut mindenhova (a fényképalbumban látszik az egyik sötét, amúgy vacak képen egy nagy lyuk, na, az egy ilyen fűtőlyuk).Ebben az oszlopo
s teremben is fogadások szoktak lenni, ha jól értettem. Az egész terem szimbolikája a férfi-nő ellentétre-összetartozásra épül (itt büszkélkedett el az idegenvezető az ország vezetésében levő majdnem 50-50%-os nembeli arányokra). A terem ablakait egy-egy női és férfi alak díszíti, és ez az oszlopsor is a két nemet szimbolizálja. A férfi a hengeres oszlop, a sokszögű a nő - mert a nők ilyen sokoldalúak. Na, ez tetszett!A következő nagy terem arany mozaikkal volt kirakva, 18 millió darabból áll!
Miután kicsodáltuk magunkat, elsétáltunk a parlament udvarán keresztül a királyi palotához is. Stockholmban sokkal jobb volt a hóhelyzet, mint Helsinkiben, melegebb helyen is van, és valamennyire még el is takarították a havat, nem sokat láttunk belőle sétánk alatt. Ám a királyi palota mellett hatalmas hóhegy fogadott minket, csodálkoztam is, hogy pont ide hordják össze a havat. Aztán beugrott, hogy a tur
istafüzetben olvastam, a következő héten lesz a palota körüli sífutó verseny - hát erre építették a pályát. Annyi havat halmoztak oda, hogy talán minden alattvaló adományozott bele a hátsókertjéből.
Ez a szobor a fotográfiai múzeum előtt áll, kb. 1,5-2 embernyi magas. Muszáj volt lefényképezni - szerintetek mit ábrázol? Öcsémmel pontosan ugyanarra gondoltunk, és akiket azóta kérdeztünk ,szintén. Próbáltam megkeresni a neten, nos, hm, az ott leírt szolidabban hangzott. Szabad a gazda :) Na jó, lehet privátban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése