2011. január 30., vasárnap

Képek

Ó, jaj. Elfelejtettem feltenni ide a szerdán Seurasaarin készült képeket. A munka hevében is ki kell használni azokat a ritka pillanatokat (egy-két órákat), mikor Helsinkiben valami csoda folytán kisüt a nap. Tallinn fölött láttam előtte utoljára, s annak már 1,5 hete volt. Amely Tallinn most Turkuval versenyzik kulturális fővárosként a helsinkiek kegyeiért, és hát... Tallinnba olcsóbb átmenni. Turku nagy plakátokon ugratja itt az embereket: küldjétek a fővárosba a helsinkieket. Pechjük lesz, ha szó szerint értik, s az öböl túloldalán fekvő fő-városba veszik az útjukat. Na de erről majd máskor jelentek, valamelyik fővárosból.



2011. január 23., vasárnap

Síeltem. Vagy nem?

Tulajdonképpen nyelvi kérdés. Vagy csak a kulturális különbség miatt félreérthető a kijelentés. Szóval, ha magyarul azt mesélem, síeltem, azon kezdenek poénkodni az emberek, hogy egy lapos országban vagyok, hogy síelhettem itt. Ha meg finnül szeretném elmagyarázni, hogy gyerekkoromban síeltem, akkor el kell magyaráznom, hogy fentről lefelé síeltem. Ááá. Szóval most sífutottam. Futni sose szerettem, unalmas volt, felesleges tornaórai kínzásfajta. (Persze, ha labda után kell futni, az már sport. Na de csak körbe-körbe a teremben vagy a Ligetben? Brrr.) De sífutni más. Élmény. Gyönyörű havas az erdő, nyugodt minden, szerdán még egy nyulat is láttam, ma egy mókus futott át előttem, állatnyomok itt-ott a hóban. Szép. Békés. Megnyugtató. Maga a sífutás pedig épp annyira leterhelő, hogy -6 fokban is leizzadjak, de másfél órán keresztül bírjam, így rengeteg élményt ad, nemcsak egy rövid megerőltetés emlékével vonulok haza utána. A pálya pedig, ahol voltam, pont jó - nem teljesen vízszintes, hol kicsit lejt, hol kicsit emelkedik, s néhány kilométer után két derekasabb emelkedő is volt - ami ajándék, mert ezeken visszafelé akkorát lehetett siklani, de akkorát... Hű. Szerencsére ez olyan, mint a biciklizés, nem lehetett elfelejteni, bár ezen elgondolkoztam a lejtő tetején. De annyira vonzott a lesiklás, hogy vettem a bátorságot, és kipróbáltam, 15 év kihagyás után tudok-e még "síelni". Tudtam (különben most nem gépelnék a gipszelt kezemmel.) Képek nincsenek, annyira azért nem bíztam magamban, hogy be merjem tenni imádott fényképezőgépemet a hátizsákomba.

2011. január 8., szombat

Gimbelem-gombolom

Gergő annyira eltelt a képével, hogy rögtön lájkolni szerette volna. Úgyhogy némi időhúzó vacakolás után rájött, hogy lehet facebook-gombokkal ellátni a bejegyzéseket :) Használjátok egészséggel.

1000mestR


Öcsikém nálunk jár - különös ismertetőjegyei: szerel és két képernyőn dolgozik... S közben fogy a zserbó.

2011. január 7., péntek

Tanulok?

Jót tettek nekem ezek a hónapok, megtanultam pár hasznos dolgot.
-Belátni, ha valami nem megy, nem fér bele az energiámba, s elfogadni, hogy ha nem leszek kész valamivel határidőre, hát nem leszek.
-Kérdezni, nem feleslegesen önállóskodni.
-Segítséget kérni, még mielőtt a körmömre égnének a dolgok.
-Időt szánni saját magamra.
És valahol elhagytam a megmérettetéstől való szorongásomat. Ez a legnagyobb csoda. Lehet, hogy ezt túlzásba is viszem, hiszen a hétfő-keddi vizsgáimra a régi énem szerint nem ártana intenzívebben tanulni, de az új énemnek nem megy. Annyi más jó dolog van, s többet ér minden egyes találkozás és beszélgetés, mint ezer könyv kiolvasása. Mondjuk, olvasni már nagyon vágyom. De semmi olyat, amiből tanulni kell - csak szépet, jót, feltöltőt. Az ősz nagy élménye volt Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat-ja. Pont jókor, jó helyen olvastam - az idegen nyelvi környezet első sokkja után minden lapja hozzám (vagy belőlem) szólt. Kíváncsi vagyok, milyen lesz most egy hónap anyanyelvi lazítás után visszacsöppenni. Boldogan ismerősek lesznek a feliratok? Megint lebénítanak a fejemben zsongó idegen kifejezések? Örülök majd, mennyivel többet értek, mint ősszel? Vagy megpukkadok mérgemben, hogy még mindig nem értek mindent, s bár bármit elmagyarázok, csak éppen azt nem sikerül pontosan, kifejezően elmondanom, amit nagyon szeretnék?