Tulajdonképpen nyelvi kérdés. Vagy csak a kulturális különbség miatt félreérthető a kijelentés. Szóval, ha magyarul azt mesélem, síeltem, azon kezdenek poénkodni az emberek, hogy egy lapos országban vagyok, hogy síelhettem itt. Ha meg finnül szeretném elmagyarázni, hogy gyerekkoromban síeltem, akkor el kell magyaráznom, hogy fentről lefelé síeltem. Ááá. Szóval most sífutottam. Futni sose szerettem, unalmas volt, felesleges tornaórai kínzásfajta. (Persze, ha labda után kell futni, az már sport. Na de csak körbe-körbe a teremben vagy a Ligetben? Brrr.) De sífutni más. Élmény. Gyönyörű havas az erdő, nyugodt minden, szerdán még egy nyulat is láttam, ma egy mókus futott át előttem, állatnyomok itt-ott a hóban. Szép. Békés. Megnyugtató. Maga a sífutás pedig épp annyira leterhelő, hogy -6 fokban is leizzadjak, de másfél órán keresztül bírjam, így rengeteg élményt ad, nemcsak egy rövid megerőltetés emlékével vonulok haza utána. A pálya pedig, ahol voltam, pont jó - nem teljesen vízszintes, hol kicsit lejt, hol kicsit emelkedik, s néhány kilométer után két derekasabb emelkedő is volt - ami ajándék, mert ezeken visszafelé akkorát lehetett siklani, de akkorát... Hű. Szerencsére ez olyan, mint a biciklizés, nem lehetett elfelejteni, bár ezen elgondolkoztam a lejtő tetején. De annyira vonzott a lesiklás, hogy vettem a bátorságot, és kipróbáltam, 15 év kihagyás után tudok-e még "síelni". Tudtam (különben most nem gépelnék a gipszelt kezemmel.) Képek nincsenek, annyira azért nem bíztam magamban, hogy be merjem tenni imádott fényképezőgépemet a hátizsákomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése