Fejlődik az ember. Kőszerszá
mokat használt, később vasat, most pedig csak kártyákkal létezhet. Ez a kártya-kor. Fejlődtem én is. Itt látható majdnem a teljes fegyvertáram. Azért csak majdnem a teljes, mert csak az igazán helsinki identitást hordozókat fényképeztem le, az olyan mezeieket, mint a jogosítványom, a magyar bankkártyám és az EU-s tb-kártyám, nem került a képre. Nézzük csak, mi kell a létezéshez. (Bal felső sarokból indulva.) Diákigazolvány. Alap. Testiekhez és szellemiekhez egyaránt. Ennek felmutatására kapja az ember kedvezményes áron a menzákon a kaját (2,60 euróért 5,65 helyett), jogosult egyéb kedvezményekre, és ezen van rajta a diákszám, amit rá kell írni a vizsgalapokra, kurzuslistákra, és a vizsgaeredményeket CSAK ezzel írják ki, a neve senkinek nem éktelenkedik a faliújságon, díszszemlére téve az osztályzatát. (Egyáltalán, csak azok számát írják ki, akik átmentek, a meg nem felelteknek csak az összlétszámát írják oda.) Helka-kártya, azaz az egyetemi könyvtárakba érvényes kártya. Egyetlen beiratkozással lehet használni az összes könyvtárat, gyakorlatilag korlátlan mennyiséget lehet kölcsönözni, (szinte) minden szabadpolcos, s a cuccokat be lehet vinni, mert a könyveket úgyis mágnes védi, sípolna, ha valaki anélkül távozna, hogy az automatánál kikölcsönözte volna a könyveket. K-plussa és S-etukortti. Ezzel a fegyverrel is rendelkezik mindenki, aki ABC-be jár, valami kis kedvezményt/bónuszpontokat kap rá vásárláskor, de a lényegesebb, hogy mindig van valami, gyümölcs, hús, sajt stb., ami az adott élelmiszerláncban 15-20% kedvezménnyel kapható, s ha valaki beéri ezek alapján összeállítani a menüjét (mint például én), akkor... jobban jár. HelMet. A városi könyvtárba szóló kártya. Ugyancsak szabadpolcos, automata kölcsönzésű. Még a lapokat is (nem a legfrissebb számot) ki lehet kölcsönözni, s rengeteg könyvet. Az emberek szatyorral járnak könyvtárba. (Naná, a könyvesboltba én is csak mint múzeumba megyek itt, amilyen árak vannak.) Nordea. Waw. Finnesedésem egyik utolsó állomása: bankszámlanyitás és kártyaszerzés. Készpénzben ugyanis nem fizetnek semmit, ösztöndíjat se. A zöld pedig a HSL, a helyi BKV jegykártyája. Erre lehet "rávásárolni" időt és/vagy rátölteni pénzt. Az adott járműre felszállva oda kell tartani a leolvasóhoz, ha az idő (1-7 nap, hónap stb.) még ki van fizetve, zölden világít, illetve meg lehet nyomni a szükséges jegy árát, azt a kütyü levonja a kártyán lapuló összegből és zöldre vált. Vagy sárgára, ha már kevesebb, mint 6 euró van csak a kártyán, s morcos piros marad, ha már nem tudja teljesíteni a kérést. S persze, kiírja, mekkora összeg van még a kártyán. A Helsinki-zónára szóló jegy egy órán keresztül érvényes, azalatt akárhányszor fel lehet vele szállni a járművekre. Ami nincs a képen, de egy igazi finnhez hozzátartozik: a nyakba akasztható kulcs/kártyatartó. Ugyanis minden ajtó kilincs nélkül záródik, ha nem figyel az ember, könnyen kizárja magát bárhonnan. Érthetetlenül kellemetlennek tűnt a rendszer, míg meg nem tudtam az okát: törvény írja elő, tűzbiztonsági megfontolásból ezt a fajta zárrendszert. Így belülről mindig nyitható az ajtó, nem fordulhat elő, hogy valaki nem tud kijutni egy bezárt helyiségből.
Ez itt lent pedig a szobám. Kicsit kicsi (kb. 2x4 m), de az enyém. Annyira, hogy múlt héten, bár nem zártam be az ajtaját, csak az ajtó elé tettek le nekem valamit a többiek, az elő nem fordulna, hogy valaki belépjen, pláne, ha nem vagyok itthon. Múltkor bekopogott valaki, de hiába szóltam ki, nem nyitott be, oda kellett mennem az ajtóhoz. Nagyon tiszteletben tartják a másik privát szféráját (ennek megvan az előnye, meg a szokatlanság miatt néha a hátránya is).
mokat használt, később vasat, most pedig csak kártyákkal létezhet. Ez a kártya-kor. Fejlődtem én is. Itt látható majdnem a teljes fegyvertáram. Azért csak majdnem a teljes, mert csak az igazán helsinki identitást hordozókat fényképeztem le, az olyan mezeieket, mint a jogosítványom, a magyar bankkártyám és az EU-s tb-kártyám, nem került a képre. Nézzük csak, mi kell a létezéshez. (Bal felső sarokból indulva.) Diákigazolvány. Alap. Testiekhez és szellemiekhez egyaránt. Ennek felmutatására kapja az ember kedvezményes áron a menzákon a kaját (2,60 euróért 5,65 helyett), jogosult egyéb kedvezményekre, és ezen van rajta a diákszám, amit rá kell írni a vizsgalapokra, kurzuslistákra, és a vizsgaeredményeket CSAK ezzel írják ki, a neve senkinek nem éktelenkedik a faliújságon, díszszemlére téve az osztályzatát. (Egyáltalán, csak azok számát írják ki, akik átmentek, a meg nem felelteknek csak az összlétszámát írják oda.) Helka-kártya, azaz az egyetemi könyvtárakba érvényes kártya. Egyetlen beiratkozással lehet használni az összes könyvtárat, gyakorlatilag korlátlan mennyiséget lehet kölcsönözni, (szinte) minden szabadpolcos, s a cuccokat be lehet vinni, mert a könyveket úgyis mágnes védi, sípolna, ha valaki anélkül távozna, hogy az automatánál kikölcsönözte volna a könyveket. K-plussa és S-etukortti. Ezzel a fegyverrel is rendelkezik mindenki, aki ABC-be jár, valami kis kedvezményt/bónuszpontokat kap rá vásárláskor, de a lényegesebb, hogy mindig van valami, gyümölcs, hús, sajt stb., ami az adott élelmiszerláncban 15-20% kedvezménnyel kapható, s ha valaki beéri ezek alapján összeállítani a menüjét (mint például én), akkor... jobban jár. HelMet. A városi könyvtárba szóló kártya. Ugyancsak szabadpolcos, automata kölcsönzésű. Még a lapokat is (nem a legfrissebb számot) ki lehet kölcsönözni, s rengeteg könyvet. Az emberek szatyorral járnak könyvtárba. (Naná, a könyvesboltba én is csak mint múzeumba megyek itt, amilyen árak vannak.) Nordea. Waw. Finnesedésem egyik utolsó állomása: bankszámlanyitás és kártyaszerzés. Készpénzben ugyanis nem fizetnek semmit, ösztöndíjat se. A zöld pedig a HSL, a helyi BKV jegykártyája. Erre lehet "rávásárolni" időt és/vagy rátölteni pénzt. Az adott járműre felszállva oda kell tartani a leolvasóhoz, ha az idő (1-7 nap, hónap stb.) még ki van fizetve, zölden világít, illetve meg lehet nyomni a szükséges jegy árát, azt a kütyü levonja a kártyán lapuló összegből és zöldre vált. Vagy sárgára, ha már kevesebb, mint 6 euró van csak a kártyán, s morcos piros marad, ha már nem tudja teljesíteni a kérést. S persze, kiírja, mekkora összeg van még a kártyán. A Helsinki-zónára szóló jegy egy órán keresztül érvényes, azalatt akárhányszor fel lehet vele szállni a járművekre. Ami nincs a képen, de egy igazi finnhez hozzátartozik: a nyakba akasztható kulcs/kártyatartó. Ugyanis minden ajtó kilincs nélkül záródik, ha nem figyel az ember, könnyen kizárja magát bárhonnan. Érthetetlenül kellemetlennek tűnt a rendszer, míg meg nem tudtam az okát: törvény írja elő, tűzbiztonsági megfontolásból ezt a fajta zárrendszert. Így belülről mindig nyitható az ajtó, nem fordulhat elő, hogy valaki nem tud kijutni egy bezárt helyiségből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése