Több szünet után újraélesztem ezt a naplót. Az ok nagyon egyszerű: újra sok a jó dolog. S a jót nem azért kapja az ember, hogy megtartsa magának. Egy ideig elfér a lelkemben, de eljön a pillanat, amikor túlcsordul. Ismét eljött az a pillanat. Nem kellenek ehhez nagyon nagy dolgok, csak szép pillanatok, kedves emberek, képek, hangok, mozdulatok. Ez a hétvége bővelkedett mindebben.
Vígan legyünk - hirdette a népzenei találkozó plakátja, s mi szófogadónak bizonyultunk - igen vígan voltunk. Farsang farkán gyűltünk össze Szárszón, s nem hagytuk a drága idő egyetlen percét se kárba veszni. Mondjuk, erről a szervezők is gondoskodtak, igen feszes programot állítottak össze nekünk, szinte lopni kellett az időt, hogy kiszökhessünk két daltanulás, koncert közben korcsolyázni is egy kicsit. Jelentem: sikerült. Már szombaton tettünk egy próbát, de a korona a ma ebéd előtti rögtönzött korcsolyatanfolyam és -bemutató volt. A keringő még laza, no de az ír stepp :) Persze, szigorúan levezetésképpen - nehogy valakinek izomláza maradjon a tegnapi csűrdöngölés után. Vagy az már mai volt? Ki emlékszik rá. (Ebben lehet, hogy a tállyai bornak is van némi szerepe...) Tényleg: borok. Mint tudjátok, nem tartozom a nagy fogyasztók közé (sőt), de ami jó, az jó. Ebben a két napban megdupláztam az éves fogyasztásomat. És a bizonyíték, hogy a borok tényleg kiválók voltak: legnagyobb meglepetésemre még csak rosszul se lettem tőlük. A péntek esti borkóstoló sorozata után (az teljesség kedvéért: Irsai Olivér, chardonnay, rosé, aszú /kötcsei!/ és kékfrankos. Mondjuk, ebben az utolsóban nem vagyok biztos. De vörös volt.) már csak ráadás volt a szombat éjjel előkerülő tokaji aszús kancsó. De micsoda ráadás! A színe és sűrűsége is sokat ígérő volt, az illata csodás, az ízével pedig nem fokozom az irigységeteket. Ha már a gasztronómia felé tévedtem, nem szabad kihagynom Gyuri szakács dicséretét - ölég jól tartott minket. A "normál" menü se volt kutya, de fontolgatom, hogy alkalmanként vega leszek - a fokhagymás-tejfölös-sajtos sütőtökkölteménye igen erős érv... Szerencsére mindig van repetának való - így a magamfajta is részesülhetett ebben a finomságban. Megkaptuk a receptjét :) A másik csúcspont a rumos, tejszínes aszaltszilvaleves volt. Lehet, hogy ez a sok finomság az oka, hogy alig csúszott velünk a popsí? (Tájékozatlanabbak kedvéért: szemeteszsák, ezúttal törülköző-béléssel.) A helyiek kikérdezése után a falu magasabban fekvő utcái felé vettük az irányt, hogy búcsúzásképpen csúszkáljunk egyet, de már-már feladni készültünk, mert a fránya utcák, hiába voltak havasak-jegesek, hiába lejtettek, de valahogy mégse akartak csúszni. Végül aztán találtunk egy havas ösvényt, ami néhány bemelegítő, pályaépítő csúszás után elfogadható élményt nyújtott. (Persze, nem hasonlítható a tavalyi normafai fenomenális szánkózásokhoz, de ebéd után, tele hassal talán jobb is volt ez így.) És: én voltam ma a liturgus. Életemben először. Mondjuk, meglepetésként ért, mikor reggel megtudtam, de soha rosszabb meglepetést. Az előbbi örömök ecsetelése után nem fejtem ki, ez milyen élmény volt, legyen elég annyi: jó. Na jó: nagyon jó.
Vígan legyünk - hirdette a népzenei találkozó plakátja, s mi szófogadónak bizonyultunk - igen vígan voltunk. Farsang farkán gyűltünk össze Szárszón, s nem hagytuk a drága idő egyetlen percét se kárba veszni. Mondjuk, erről a szervezők is gondoskodtak, igen feszes programot állítottak össze nekünk, szinte lopni kellett az időt, hogy kiszökhessünk két daltanulás, koncert közben korcsolyázni is egy kicsit. Jelentem: sikerült. Már szombaton tettünk egy próbát, de a korona a ma ebéd előtti rögtönzött korcsolyatanfolyam és -bemutató volt. A keringő még laza, no de az ír stepp :) Persze, szigorúan levezetésképpen - nehogy valakinek izomláza maradjon a tegnapi csűrdöngölés után. Vagy az már mai volt? Ki emlékszik rá. (Ebben lehet, hogy a tállyai bornak is van némi szerepe...) Tényleg: borok. Mint tudjátok, nem tartozom a nagy fogyasztók közé (sőt), de ami jó, az jó. Ebben a két napban megdupláztam az éves fogyasztásomat. És a bizonyíték, hogy a borok tényleg kiválók voltak: legnagyobb meglepetésemre még csak rosszul se lettem tőlük. A péntek esti borkóstoló sorozata után (az teljesség kedvéért: Irsai Olivér, chardonnay, rosé, aszú /kötcsei!/ és kékfrankos. Mondjuk, ebben az utolsóban nem vagyok biztos. De vörös volt.) már csak ráadás volt a szombat éjjel előkerülő tokaji aszús kancsó. De micsoda ráadás! A színe és sűrűsége is sokat ígérő volt, az illata csodás, az ízével pedig nem fokozom az irigységeteket. Ha már a gasztronómia felé tévedtem, nem szabad kihagynom Gyuri szakács dicséretét - ölég jól tartott minket. A "normál" menü se volt kutya, de fontolgatom, hogy alkalmanként vega leszek - a fokhagymás-tejfölös-sajtos sütőtökkölteménye igen erős érv... Szerencsére mindig van repetának való - így a magamfajta is részesülhetett ebben a finomságban. Megkaptuk a receptjét :) A másik csúcspont a rumos, tejszínes aszaltszilvaleves volt. Lehet, hogy ez a sok finomság az oka, hogy alig csúszott velünk a popsí? (Tájékozatlanabbak kedvéért: szemeteszsák, ezúttal törülköző-béléssel.) A helyiek kikérdezése után a falu magasabban fekvő utcái felé vettük az irányt, hogy búcsúzásképpen csúszkáljunk egyet, de már-már feladni készültünk, mert a fránya utcák, hiába voltak havasak-jegesek, hiába lejtettek, de valahogy mégse akartak csúszni. Végül aztán találtunk egy havas ösvényt, ami néhány bemelegítő, pályaépítő csúszás után elfogadható élményt nyújtott. (Persze, nem hasonlítható a tavalyi normafai fenomenális szánkózásokhoz, de ebéd után, tele hassal talán jobb is volt ez így.) És: én voltam ma a liturgus. Életemben először. Mondjuk, meglepetésként ért, mikor reggel megtudtam, de soha rosszabb meglepetést. Az előbbi örömök ecsetelése után nem fejtem ki, ez milyen élmény volt, legyen elég annyi: jó. Na jó: nagyon jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése