Tavasz

Van egy fordulópont minden télen - amikor már nem a következő nagy havazást várom, hanem egyszer csak megérzem a tavaszt. Az illatát, a hangját, a hangulatát. Meglepő módon idén már január közepén rám tört ez az érzés, mikor az első énekesmadarat meghallottam az ablak alatt - a sok szép hó még visszaszorította akkor a tavaszhangulatot. De tegnap... Kiléptem az ajtómon, s szikrázó napsütés fogadott, igazi tavaszi langyos szellő csapott az arcomba, még az illatát is érezni véltem (amit a belvárosi ház kövezett udvarán, azt hiszem, igazán csak vélni lehet). Az érkezőfélben levő tavasz biztos jele azonban az egyetem kertjében fogadott ma. A járdák mentén, ahol csütörtökön még halmokban állt a hó, kidugták fejüket a nárciszok, 1-2 centinyire előbújtak - ők már tudnak valamit! Lehet kint akármilyen szürkeség, már egészen biztos: jön a tavasz! Tehát: elő a kirándulócipővel, fényképezőgéppel, biciklivel (a lista tetszés szerint bővíthető). És tavasszal jön egy szállóvendégem is - remélem, figyeli az időjárás-jelentéseket :)