2013. július 28., vasárnap

Vessünk számot hát

Az utolsó estém Paltamóban. Igyekeztem nem megszeretni a helyet, hogy ne legyen majdan nehéz a búcsú, de úgy tûnik, ez nem egészen sikerült. Nem hiába a Nyíregyháza-Kertvárosiak testvérgyülekezete ez, a mai búcsúztatás, a gyülekezet és a munkatársak kedvessége, ami végigkísért, a meglepetésként rendezett kirkkokahvit (az istentisztelet utáni kényelmes kávézás, beszélgetés) a tavalyi évet idézte. De tényleg. Lehet, hogy pár hét múlva megjelennek Budapesten egy különbusszal, mint tavaly a nyíregyháziak az avatásomra? Szinte már meg sem lepôdnék.
Tényleg jó volt itt. Nagyszerû munkatársakkal, kedves emberekkel. Biztos nem csináltam mindig mindent úgy, ahogy megszokták - sose mondták. Örültek, hogy csinálom, megköszönték, és megdicsértek. Legfeljebb valami pozitív (tényleg pozitív!) kritika keretében leheletfinoman céloztak rá, hogy másképpen talán még jobban lehetne csinálni ezt vagy azt. A fônököm (a helyettes igazgatólelkész) az elsô héten, a tábor után maga utasított, hogy tartsam meg a szabadnapomat, mert arra mindenkinek szüksége van a jó munkavégzéshez. Ó. Egyáltalán, a munkatársak is egymásra, a vezetôk is a beosztottaikra nagyon odafigyelnek - szupervízió formájában is, és egyáltalán, hogy jól érezzek magukat a munkájukban. Hát esetemben ez tökéletesen sikerült. És tényleg a legjobbat hozta ki belôlem is, nagyon motivált a pozitív visszajelzés. Jobban, mint bármilyen szidás vagy utasítás.
Azt hiszem, ezt a hozzáállást, a másik elfogadását, a pozitív kritikát már kicsi koruktól kezdve magukba szívják. Elôször a helsinki egyetemen tûnt ez fel, a gyakorlati kurzuson, ahol mindenki "fellépését" megbeszéltük - minden hozzászólás dicsérettel kezdôdött, a kritika pozitívan volt megfogalmazva, és egymás munkájának a minôsítése nem a másik legyôzésérôl szólt. Ugyanezt tapasztaltam a júniusi táborban. Minden este volt az ifivezetôkkel és a munkatársakkal egy kiértékelés, amiben mindenki elmondhatta, hogyan érezte magát aznap, mi volt az öröme-bánata-nehézsége. Mindig a pozitívval kezdték, ha valami apró-cseprô konfliktusmagjuk volt, azt is nagyon jól tudták ezzel a módszerrel megbeszélni - mert sosem a másik legyôzése volt a cél. Nem gyôztes-vesztes szerepekben gondolkoznak. Nagyon nagy szükségem volt rá, hogy itt legyek. Hálás vagyok érte.

1 megjegyzés: