Kis csalás van a címben, nem teljesen a kátrány útján mentem, mert vasúton érkeztem Ouluba, nem a víz hátán, de majdnem egymás mellett halad a kettô. Vagyis ma már csak a vasút halad, kátrányt nem sokat égetnek, így értelemszerûen nem is szállítják. (De kátrányos fagyit kóstoltam, és tulajdonképpen nem is volt rossz. Leszámítva, hogy a szaga a már korábbról ismert kátrányos samponra, szappanra emlékeztetett.) Régebben Kainuu megyébôl vízen vitték Ouluba a kátrányt, nagy csónakokon:
Ezek már a múzeumban állnak, és nem is igazán nagyok. A kikötôben a parton, külön házban áll a falu kátrányszállító csónakja, az sokkal hosszabb, és valamivel szélesebb is. Olyan nagy csónak, hogy elôször azt hittem rá, kirkkovene, vagyis templomi csónak - régen a falurészekbôl nagy közös csónakokon ment a gyülekezet a templomosfaluba, egy hajóban eveztek. (Ez a szlogenje egy espoo-i kezdeményezésnek is, néhány hét múlva áteveznek egy ilyen csónakban a tallini testvérgyülekezetükhöz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése