2013. július 21., vasárnap

Lóháton

Pár hete Lappföldön láttam néhány rénszarvast, este pedig rénpörköltet ettem. Ma délután lovagoltam, majd lóhúst vacsoráztunk. Reszkessetek, emberek!


Ugye, minden magyar a pusztán nô fel, sôt lóháton születik, ugye? (Ahogy a finn gyerekek síléccel a lábukon.) Nos, nekem Közép-Finnországig kellett jönnöm, hogy lóhátra kerüljek, de meg kell hagyni, jó volt. A ló mintha alacsonyabb lett volna, mint az otthon látottak, de lehet, hogy csak én nôttem azóta, hogy utoljára testközelbôl láttam lovat. (És 14-15 évesen megálltam a növésben, a többit mindenki az információi birtokában kiszámolhatja. Túl vagyok már pár érettségi találkozón, akkor is túl lennék, ha nem fél évente - évente tartottuk volna kezdetben.)


2 megjegyzés:

  1. Ninini, hogy Te itten közzéteszel?!
    Nahát, nohát, de örülök!
    :)

    VálaszTörlés
  2. Szia rongyos társ! No igen, alkalmanként, ha már túlcsordulnak az élmények, és túlteszem magam rajta, hogy nicsenek magyar ékezetes betûk a gépen, akkor folytatom a blogot. Mint látod, voltak bennek hosszú csendes idôszakok.

    VálaszTörlés