A végével kezdem: jól esett egy korty pálinka - vízitúrás nosztalgiával: a hajszárító :) Hát az úgy történt, kérem szépen, hogy itt van a finn testvérgyülekezet kamarakórusa, osztán elvittük őket városnézni... Szép, tavaszi időben. Annyira szépben, hogy én a reggel óta magammal cipelt dzsekimet annak rendje-módja szerint letettem indulás előtt, minek az nekem. A duna-parti séta alatt nem is hiányzott, úgyis az árnyékot kerestem, s még a busz indulásakor is az volt a fejemben, hogy itt tuti napszúrást fogok kapni - ugyanis nyitott tetejű busszal mentünk.
Eszembe jut a dédimtől tanult ének: Télen nagyon hideg van / nyáron nagyon meleg van / soha nincs jó idő / mindig esik az eső. A dédinek most is igaza volt - esett. Kezdetben. Aztán zuhogott. És k-k-k... kimondottan hideg volt. Volt pár zsák-esőkabát a buszon, mikor már kezdtem elég vizes lenni, pont kaptam egyet - az alatt valamivel jobb volt a helyzet. A mellettem ülő úriembernek, sajnos, nem jutott, s nem volt hajlandó osztozni az enyimen (és az eső elállta után a száraz pulóveremet se volt hajlandó magára húzni). Nos, kedves úriember, ha holnapra belázasodsz, engem kevéssé fog vigasztalni, hogy legalább micsoda úriember vagy. Oké, hogy egy kis szabadságra vágysz, de az nem ugyanaz, mint a lázasan töltött kényszerpihenő.
Minden jó, ha a vége jó - visszaérkezés után nagggyon finom pálinkát kaptunk - ez nagy szó az én számból (billentyűzetemből), nehezen lehet engem pálinkaivásra venni, csak muszájból szoktam lenyelni. Sejtettem, hogy most jót tesz, ha másképp nem, hát gyógyszerként. Be kell valljam - finom volt. Életem második olyan pálinkája, ami még ízlett is (az első helyen egy bizonyos kőszegi mézes áll). És ahogy az lenni szokott: a közösen átélt viszontagság után jó hangulatban búcsúztunk. Lehet, néha be kellene iktatni csapatépítő csapásokat...
Eszembe jut a dédimtől tanult ének: Télen nagyon hideg van / nyáron nagyon meleg van / soha nincs jó idő / mindig esik az eső. A dédinek most is igaza volt - esett. Kezdetben. Aztán zuhogott. És k-k-k... kimondottan hideg volt. Volt pár zsák-esőkabát a buszon, mikor már kezdtem elég vizes lenni, pont kaptam egyet - az alatt valamivel jobb volt a helyzet. A mellettem ülő úriembernek, sajnos, nem jutott, s nem volt hajlandó osztozni az enyimen (és az eső elállta után a száraz pulóveremet se volt hajlandó magára húzni). Nos, kedves úriember, ha holnapra belázasodsz, engem kevéssé fog vigasztalni, hogy legalább micsoda úriember vagy. Oké, hogy egy kis szabadságra vágysz, de az nem ugyanaz, mint a lázasan töltött kényszerpihenő.
Minden jó, ha a vége jó - visszaérkezés után nagggyon finom pálinkát kaptunk - ez nagy szó az én számból (billentyűzetemből), nehezen lehet engem pálinkaivásra venni, csak muszájból szoktam lenyelni. Sejtettem, hogy most jót tesz, ha másképp nem, hát gyógyszerként. Be kell valljam - finom volt. Életem második olyan pálinkája, ami még ízlett is (az első helyen egy bizonyos kőszegi mézes áll). És ahogy az lenni szokott: a közösen átélt viszontagság után jó hangulatban búcsúztunk. Lehet, néha be kellene iktatni csapatépítő csapásokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése