Akiért a harang szól?

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

Vannak, ugye, ünneptelen időszakok - tegnap, épp ellenkezőleg, egyik esküvőről a másikra mentem. Mind a négyüket jó volt látni, más-más köt hozzájuk, de jó volt együtt örülni velük. Na jó, igazán ez volt az egyetlen, amiért elmentem - mert tudom, hogy nekik fontos nap ez. Én eléggé a "hagyjanak békén, egyedül" hangulatomban voltam, de hát nem lehet az én kedvemhez időzíteni az esküvőket. Így, persze, elég kritikusan tudom figyelni a dolgokat :) Az anyakönyvvezetőt hallgatva arra gondoltam, ha én ilyen prédikációt/beszédet mondtam volna bármelyik gyakorlaton, tuti megbukom. Ha ennyire közhelyeket tud csak valaki mondani, jobb, ha csendben marad. Egyetlen erénye a rövidsége volt. Na jó, még egy szimpatikus Hemingway-idézet is, aminek elkezdtem ma megkeresni a forrását, de sajnos, csak egymillió internetes idézetgyűjteményben találtam meg, s sehol nem írták, honnan van. Gyanítom, hogy az Akiért a harang szól-ban, el kellene újra olvasnom. Ez is egy olyan könyv, aminek él az utóíze bennem, bár nem emlékszem a részleteire. Tulajdonképpen magamra emlékszem, aki olvastam, arra, hogy hatott rám, s kevésbé a könyvre. Ilyen önző módon tudok olvasni. De azt hiszem, ezek a nagy könyvek. Amiknek nem marad meg feltétlen a sztorija, de úgy tudják megmozdítani az embert, hogy többé nem lesz egészen ugyanaz, mint előtte volt. Aki tudja a lelőhelyét, írja meg, legyen szíves. Nem esküvőre kell :) Bizonytalan vagyok, tényleg nincs-e szebb dolog a világon, ez a kiragadott idézet így kicsit giccses is, nehéz különböző fajsúlyú dolgokat összehasonlítani, de hogy egészen ritka és értékes ajándék egy ilyen kapcsolat, az nagyon érzem.