Legszebb karácsonyi dalok

Ádvent harmadik vasárnapjának estéjén szokás, több mint harminc éve, a "Legszebb karácsonyi dalok" közös éneklése. Ebből kaptunk ma előkóstolót az egyik téren, a helsinki gyülekezetek karácsonyi vásárban álló színpadánál. És nem állom meg, hogy ne írjam le: nem három lelkes ifis ült ki egy gitárral... Ha csinálnak valamit, azt profin teszik. És nagyon szólt. A "műsorvezető" lelkész rutinosan és lazán konferált (mármint nem trágárul, hanem a földön járók közérthető nyelvén, "ahogy az anyák beszélnek a gyerekeikhez; ahogy a piacon beszélnek az emberek". Akinek van füle, értse.). A szövegek ki voltak vetítve, és egyáltalán. A 13.00-ás kezdéshez 13.00-ra kész volt a hangosítás, minden technika, és addigra odagyűlt a tömeg is. Na, ennek a tömegnek köszönhetően inkább a kivetítőt fényképeztem le. (Így még én is rajta vagyok - a megtaláló valami jutalomban részesül :-) ) És folytatva a többnyelvűségi megjegyzéseimet: figyelmes szemlélő azt is észreveheti, a kivetített két versszak nem egymás után jön. Ugyanaz, egyszer finnül, egyszer svédül. És, persze, mivel ez az éneklés rendesen a finn missziói egyesület támogatóalkalma, az énekek között levetítettek egy kisfilmet is az egyik nepáli misszióból, ahol vak fiataloknak adtak életesélyt azzal, hogy zenetanárrá képezték őket, ennek a javára ment az adománygyűjtés is. Szolidan, nem tolták senkinek az orra alá a perselyeket, talán éppen ezért sok tárca került elő.
Szakadt a hó, fahéj- és forraltborillat úszott a levegőben, bő ezren énekeltünk... Nem kell ezt hosszabban ragoznom :)
Holnap este ennek a csendesebb (?) változata a templomokban. Gondoltam én, elmegyek egy ilyen csendes gyülekezeti karácsonyvárásra, meg is kérdeztem, olyan-e ez, hogy mindenki visz egy tálca sütit stb. Maikki felvilágosított, hogy 1. a templomban lesz, nem teremben, 2. kb. 1500-an leszünk, zsúfolásig töltött padokban. Hm. Alig várom.