Tartu-Tallinn 4.

Befejező részéhez érkezik ez a beszámolósorozat, ha tényleg tavasz lesz, majd még jelentkezik az Észtország-rovat. Tartuból még a csigaházra hívnám fel a figyelmet, nem is azért, mert különösebben szép, de mindenképpen érdekes. Állítólag belül sincs egy egyenes fala... Viszont méreg drága a bérleti díja, szóval, bár évek óta készen van, még mindig nincs teljesen kiadva.

Tallin egész más jellegű város, ott még nagyobb a kontraszt a történelmi városrész és a "többi" között. 9 éve nagy rácsodálkozás volt megérkezni Tallinn óvárosába, az marad meg bennem, hogy gyönyörű, tiszta, fel van újítva. Most is szép volt, már kevésbé tiszta, és a felújítottsága is kopott pár évet. Ezzel együtt nagyon ajánlom mindenkinek, akár csak pár órára is - a kikötő egész közel van az óvároshoz, érdemes Helsinkiből áthajózni. Arra fel kell készülni, hogy a "mindig fúj a szél" alaptörtvény ott is érvényesül, sőt még erősebben is. Ez a kép jellemzi talán legjobban a belvárost - Tallinn tornyai. Az óvárosi városháza (tetején az öreg Toomas-szal), háttérben a banknegyed toronyházaival. A felsőváros egyik kilátójából próbáltam egy panorámasorozatot készíteni, ott vannak a képek az albumban, ráérő időmben (???) majd megpróbálom őket egybe illeszteni. De szépek külön-külön is, mindegyiken az óváros behavazott háztetői és tornyai láthatók, ha nem akart volna levinni a szél a kilátóteraszról, képeskönyvbe képzelhettem volna magam.
A két világ (a szép óváros és a még mindig lerobbant "többi") között áll a szabadság emlékműve. Hát... szép dolog a szabadság, megérdemelt volna talán valami szebb emlékművet is, de hát ízlések és pofonok. (Nem látszik a képen, leírom hát: ez egy nagy beton oszlop, amit üveg vagy átlátszó plasztik téglák borítanak.) A nagy szél egyetlen előnyét itt élveztem - a szorgalmasan lengedező zászlók nélkül nem is lett volna érdemes ezt lefényképezni.

És akkor jöjjön a fekete leves. Azt írtam az elején, otthon érezheti magát egy magyar, miért is. Már a Helsinkiből érkező hajó tallinni ajtajánál feliratok, piktogramok tájékoztatják az ebből a szempontból teljesen naiv és tapasztalatlan finneket a zsebtolvajokra, és a Budapesten edződött jót szórakozhat rajta, hogyan próbálják elmagyarázni, mire kell vigyázni (tömeg, hárman leszólítanak - egy megpróbál lekötni, meglöknek stb., stb.). Aztán a belvárosban táblák, hogy fogd a táskádat, nehogy elszaladjanak vele... De nem ez zavart a leginkább. Ahol szegénység van, és ahova kelet-európából könnyű eljutni, ott ez a fajta bűnözés jelen van. Az sokkal inkább sokkolt (erre mondtam, hogy kisebb kultúrsokk volt), hogy arra számítottam, ugyanavval a "skandináv" mentalitással fogok találkozni, mint Finnországban. Ehelyett már rögtön a kikötőből induló busz sofőrjével meggyűlt a bajom (mondhatom egyszerűen, bunkó volt), de ugyanezt tapasztaltam a jegyvásárlásoknál is, a tallinni szálló recepcióján stb.- nem akarnak segíteni. Ők tesznek szívességet, hogy hajlandók kiszolgálni. Tulajdonképpen semmi tragédia, nem rosszabb a helyzet, mint Magyarországon, ha nem számítok valami egész másra, talán fel se tűnik, csak ahogy szeptemberben rácsodálkoztam Helsinkiben, hogy mennyire segítőkészek az emberek, hogy az ügyfél/vevő stb. mennyire fontos (és ez nem megalázkodás vagy térden csúszás, nem kínos szolgai hozzáállás, inkább a tisztelet és a másik fontosságának kifejezése), úgy csodálkoztam rá csalódva, hogy Észtország mégse olyan tökéletes, mint azt a budapesti elbeszélések alapján én képzeltem. De ez vissza ne tartson senkit (engem se fog) - Magyarországról érkezve semmi se fog feltűnni.