Megérkeztem

A repülő, ami hozott, már szerda délután rendben landolt Helsinki-Vantaa repülőterén, de nekem csak tegnap jutott azóta időm tényleg megérkezni. Az első napok nagyon sűrűk és célorientáltak voltak. Egyik szomszédom várt a repülőtéren, egy kedves, segítőkész leányzó, akire rábíztak. Miután beértünk a kollégiumba, rögtön el akart vinni megmutatni a kart, a kari könyvtárt stb., úgy kellett megkérnem, hogy előbb a boltot vegyük célba. Nem csak azért, mert semmi tisztálkodó szert nem hoztam magammal a szinte grammra kiszámított csomagomban, de a Malév jóvoltából már készültem éhen halni is. Reggel ugyan becsülettel megettem két kenyeret, de mire délben beszálláshoz készültem Ferihegyen, már vadul korgott a gyomrom. Gondoltam, felszállás után majd kapok enni, mindjárt megoldódik a helyzet, de az a szendvicsecske, amivel kiszúrták a szemem, éppen csak a közvetlen éhhalál elkerülésére jó. Felfoghatom, persze, úgy is, hogy így több időm maradt a gépen alvással próbálkozni - az a legjobb technika arra, hogy valahogy túltegyem magam repüléstől való tartózkodásomon. Mondjuk, az úgyis a felszállástól, leszállástól való félelemben csúcsosodik ki, s akkor úgy se alszom, de mindegy. Nem tudom, hogy van ez, fizika szak ide vagy oda, levizsgáztam ugyan a repülőgépeket is a levegőben tartó tételekből, de akkor is egy csoda számomra mai napig, hogy ezek a nagy fémdarabok az esetek nagy részében rendben felemelkednek a levegőben, s akkor és úgy landolnak, ahogy a pilóta akarja. Tény, én is azzal nyugtattam aggódó anyumat, hogy ne aggódjon, nem maradok fent, még minden gép lejött. Nem díjazta… Tehát a boltban kezdtük a körutat, sikeresen beszereztem a legfontosabbakat, magamba tömtem némi kaját, s irány a teológiai kar. Sokat nem láttunk belőle, mert a tanszékek már zárva voltak, de elmentünk a diákkönyvtárba is, meg a számítógépes tanulóközpontba. A csütörtök péntek a beiratkozással, diákigazolvány-ügyintézéssel, különböző orientációs kurzusokkal telt. Ismét rácsodálkozhattam a magyartól igencsak elütő irodai stílusra. Az ügyintézők segíteni akarnak. Tényleg. Azért vannak, hogy a diák életét megkönnyítsék, és nem szívességet tesznek, hogy hajlandók az ajtóra kiírt ügyben segíteni. A diákigazolvány ügyében, például, bementem a diáktanácsadó irodába, sorszámot húztam (még a kari tanulmányi osztályon is sorszámok vannak), egy-két perc múlva hívtak egy pulthoz, előadtam a kérdésem, néni elmagyarázta, milyen sorrendben, hova kell mennem (befizetés, beiratkozásról igazolás megszerzése, matrica kérése), majd mindezt felírta nekem egy sárga cetlire, mondván, első napokban annyi infó van, nem lehet mindent fejben tartani… A karon mikor beléptem a tanulmányi osztályra, s kezdtem volna keresni, hova kell mennem, a folyosón rögtön nevemen szólított valaki – a nemzetközi ügyintéző volt, felismert a fényképről, amit csatolnom kellett májusban a papírjaimhoz. S már vitt is kedvesen, segítőkészen az irodába. Isten hozott Európában! Egyáltalán, minden fórumon igyekeznek egyengetni a külföldi diákok útját, látszik, tényleg nagyon fontosnak tartanak minket. A két-három karnak együtt tartott eligazításokon néhány százan lehettünk (a többségük a bölcsészkarra jött), a teológiai karon kb. tízen vagyunk új külföldiek. Egy szingapúri, egy oroszországi, egy német, aki Londonban végzi most az MA-t, onnan érkezett, egy finn, aki Tartuban tanul és egy észt, továbbá néhány német hallgató (egy bajor, a többi északi, ha jól értettem).

A kollégiumom a belvárosban van, ami nagy luxus, általában a város külső kerületeiben vannak a diákszállások, és azokban sem könnyű helyet kapni (az elsős diákok egy része még nem talált helyet, állítólag). Egy viszonylag régi házban öt lakás a „mienk”, öt-nyolc diák lakik együtt, mi nyolcan vagyunk, mindenkinek saját szobája van, közös a konyha, a zuhany, a két wc és a mosókonyha. Az egyik lakásban van egy közös „társalgó” is (egy kulccsal lehet a lakásokba bejutni), ott van tv, billiárd, szintetizátor, gitárok, házikönyvtár). Ja: a zuhanyzókban szauna is van, hetente kétszer van befűtve, egy-egy óra van a lányoknak, illetve a fiúknak, és fél órákra lehet külön is időpontot foglalni.