2014. március 16., vasárnap

Tóparti pillanatkép

Ami nekem tópart, a tervezőjétől a Kaiku, visszhang nevet kapta. Végül is összetartoznak. De nem is csak a tópart miatt választottam a szobám falára (mikor a szobámat még nem is láttam),  hanem a nyírfa miatt. Haza akartam hozni magammal, hogy legyen egy hely itthon is, ahol leülhetek a tó partjára, a fa tövébe, és csendben lehetek, bámulhatom a vizet. Épp csak a neszek és az illatok mások. És most tavaszodik a tóparton, kibújtak a múlt héten elvetett magok közül az elsők, a rukkola cserepében már biztató levélkéket látok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése