Mármint nem úgy. Vagyis úgy is, de most legalább szó szerint. Amolyan "sűrű, viszkózus váladéktól" mentes, működő fülekkel, feszültségmentes arcüregekkel, láncdohányosétól különböző torokkal. Nem tudom, ki volt az a pihent agyú, aki (beteg)szabadságnak nevezte el a dögrováson levést, nékem ám egész más elképzeléseim vannak a szabadságról. Például nem passzol hozzá a szobafogság. Sem az ülve alvás (még ha a karácsonyra kapott szuper kényelmes babzsákfotelemben is történik). Viszont szívesen használnám végre a lassan egy hónapos varrógépemet, amivel (akivel?) még alig tudtam ismerkedni, és a varrástudásomnál sokkalta nagyobb terveim vannak hozzá, na de mihez kezd az ember lánya, mikor néhány barnyi túlnyomást érez a fejében? Gubbaszt, és várja, hogy elmúljon. Vagy a túlnyomás, vagy a feje, de valami történjen már. Közben, éppen csak az idő múlatásaképpen, köhög egy kicsit. Máma már nem hasad tovább?
