Kirándulás

Hetek óta forralt borra vágytam. Két napja, mikor hívtak, hogy ma kirándulni megyünk, nem is jutott eszembe, hogy itt a nagy lehetőség. De itt volt :) A normafai rétesezőnél ebben az örömben is részesültem. Éljen a tél! És a hó. Remélem, Lőrincen is van, s még szánkózhatom is - Helsinkiben hiába van rengeteg hó, se szánkódomb, se szánkó, se gyerek, akivel mehessek Lőrincen az utolsó három meglesz, a hóban csak reménykedem.

Legszebb karácsonyi dalok

Ádvent harmadik vasárnapjának estéjén szokás, több mint harminc éve, a "Legszebb karácsonyi dalok" közös éneklése. Ebből kaptunk ma előkóstolót az egyik téren, a helsinki gyülekezetek karácsonyi vásárban álló színpadánál. És nem állom meg, hogy ne írjam le: nem három lelkes ifis ült ki egy gitárral... Ha csinálnak valamit, azt profin teszik. És nagyon szólt. A "műsorvezető" lelkész rutinosan és lazán konferált (mármint nem trágárul, hanem a földön járók közérthető nyelvén, "ahogy az anyák beszélnek a gyerekeikhez; ahogy a piacon beszélnek az emberek". Akinek van füle, értse.). A szövegek ki voltak vetítve, és egyáltalán. A 13.00-ás kezdéshez 13.00-ra kész volt a hangosítás, minden technika, és addigra odagyűlt a tömeg is. Na, ennek a tömegnek köszönhetően inkább a kivetítőt fényképeztem le. (Így még én is rajta vagyok - a megtaláló valami jutalomban részesül :-) ) És folytatva a többnyelvűségi megjegyzéseimet: figyelmes szemlélő azt is észreveheti, a kivetített két versszak nem egymás után jön. Ugyanaz, egyszer finnül, egyszer svédül. És, persze, mivel ez az éneklés rendesen a finn missziói egyesület támogatóalkalma, az énekek között levetítettek egy kisfilmet is az egyik nepáli misszióból, ahol vak fiataloknak adtak életesélyt azzal, hogy zenetanárrá képezték őket, ennek a javára ment az adománygyűjtés is. Szolidan, nem tolták senkinek az orra alá a perselyeket, talán éppen ezért sok tárca került elő.
Szakadt a hó, fahéj- és forraltborillat úszott a levegőben, bő ezren énekeltünk... Nem kell ezt hosszabban ragoznom :)
Holnap este ennek a csendesebb (?) változata a templomokban. Gondoltam én, elmegyek egy ilyen csendes gyülekezeti karácsonyvárásra, meg is kérdeztem, olyan-e ez, hogy mindenki visz egy tálca sütit stb. Maikki felvilágosított, hogy 1. a templomban lesz, nem teremben, 2. kb. 1500-an leszünk, zsúfolásig töltött padokban. Hm. Alig várom.

Kiegészítés

Bármilyen hihetetlen, tényleg mindenki az elnöki fogadás közvetítésén csüngött hatodikán este. És másnap kedvenc órámon, a "Jelek nyelvén", miről kezdtek beszélgetésbe finnjeim? Milyen ruha volt a helsinki püspöknőn, milyen üzenetet hordoz ez stb. És, úgy tűnt, rajtam kívül mindenki tudta.

Onnea Suomi! Lycka till, Finland!

Ezen a nagy napon Budapesten mindig a Finn nagykövetségen szoktam ünnepelni. Sok éve már november közepén meghozza a posta a meghívót, s nagyon nagy dolog kell közbe jöjjön, ha egyszer majd valamiért kihagyom ezt az ünnepet. Nagy várakozással néztem elébe, hogy egyszer Finnországban lehetek a függetlenség napján, de múlt héten már kezdtem aggódni, mikor a kérdezősködésemre, hol, milyen ünnepség lesz, mit csinálnak a finnek ezen a napon, mindenki csak azt mondta, hogy piparkakkut süt (olyan, mint a mézessüti, csak cukorszirup az alapja), és megnézi este a közvetítést az elnöki fogadásról. Ja, meg kitesznek két gyertyát este hattól az ablakokba, érdemes sétálni egyet. Végül észbe kaptak, hogy ja, hát az egyetemisták fáklyás felvonulása. Nocsak. Ez már jól hangzik. A menet a Hietaniemi temetőből, Mannerheim marsall nyughelyétől indul, én azonban, tekintettel kitartó küzdelmemre a majdnem-arcüreggyulladással, csak az Esplanadiig mentem elibük. Elvonultak az elnöki "vár" előtt, aminek az erkélyén kitartóan integetett az elnöki pár a menetnek, ami megkerülve "várat", az Aleksanterinkatun visszafordult a Szenátus térre. A diáksapkás diáksereg a téren helyezkedett el, a zászlóvivők a Dóm előtt, az énekkar a lépcsőkön. Itt már megtudtam nagyjából számolni, körülbelül 40 diákszervezet képviseltette magát a menetben. Nagyon hangulatos volt, majdnem minden csapat énekelt, természetesen mást és mást, az Észak-Karjalaiak szövetsége különösen jókedvűen és hangosan fújta az indulójukat. Az elnök előtt elvonulva pedig mindenki teletorokból énekelt. A Szenátus téren elhangzott pár beszéd (a polgármesteré egész jó volt, a diákvezetőké csapnivalóan pocsék), közte néhány ének. És a végén a himnusz. Aminek kapcsán nem állom meg, hogy ne tegyek megint egy megjegyzést a kétnyelvűségre. Ahogy a beszédek is kétnyelvűek voltak (minimum a köszöntés svédül is elhangzott, de a többségnek a fele svédül volt), úgy a himnuszt is előbb finnül, majd svédül énekelték el. Ó-ó. Nem tudok betelni vele, hogy lehet ezt így is.

És közben szakadt, szakadt a hó, úgyhogy nem sok képet tudtam készíteni, így is szárogattam szegény fényképezőgépemet, mikor hazaértem. És míg én ezt írom, mindenki a tévék előtt ül, vagy a rádióközvetítést hallgatja az elnöki fogadásról. Hát, annyira még nem finnesedtem el, hogy ez lázba hozzon.

Karjalanpiirakka

Hiába kéritek, nem tudom "a" piirakka receptjét megadni, ahány helyen olvastam, annyi változatot találtam. Múlt hétvégén Tamperében vendégeskedtem, ott tanultam meg a piirakka formázásának módját, de a tésztáról csak annyit mondott a háziasszony: ó, az nagyon egyszerű, csak rozsliszt és víz kell hozzá, meg pici só. A töltelék pedig? Az nagyon egyszerű, sima rizskása. Autentikus recept, az édesanyja karjalai, tőle tanulta. Végül is tényleg egyszerű volt. Kásának való rizsből (puuroriisi) főztem rizskását, tulajdonképpen tejberizst, csak cukor nélkül. 2 dl forrásban lévő vízbe bele kell főzni 1 dl rizst, majd kb. 5 perc után hozzáönteni kb 4,5 dl tejet, s egy fél kanál sót. Felforralni, s 30-40 percig főzni (lehetőleg fedő alatt) úgy, hogy éppen csak forrjon. A tésztához, a liszteszacskón levő recept szerint 2 dl víz és 5,5 dl rozsliszt kell, és 1 teáskanál só. Ebből kb. 30 darab piirakka készül. A tésztából kígyókat kell gyúrni, abból pár centiméteres darabkákat vágni. Egy-egy darabot szétlapít az ember, s egy speciális nyújtófával (nem volt a kollégiumban, teljesen jól működött rendes nyújtófával is) vékonyra lapítja, kör vagy ovális alakúra. A széleit szabadon hagyva a közepére kell tenni egy kanálka kását, behajtani a két szélét. Középtől kifelé haladva össze kell csipkedni a tészta szélét (kicsi ujjúak előnyben), s sütőpapírra téve 275 fokon kb. 15 perc alatt megsütni. Sütés után még forrón olvasztott vaj és tej keverékébe kell mártani (nem órákig áztatni, csak éppen megmeríteni benne). Sós vajjal vagy munavoi-jal, azaz egy tojáskrémféleséggel fogyasztják. Hagyományosan. De a gyakorlatban bármivel - szendvicsalapnak eszik, kerülhet rá sonka, sajt, zöldség stb. A töltelék szintén ezerféle lehet, mindenféle gombás, húsos, fűszeres, de az már nem karjalanpiirakka :)

A hideg és a finnek

Mivel facebookon mindenféle gyatra utánzatát olvastam a klasszikus viccnek, kénytelen vagyok közzétenni az "eredetit".
+15°C: - Spanyolországban az emberek téli kabátot és kesztyűt húznak. - A finnek kifekszenek napozni.
+10°C: - A franciák hiábavalóan próbálják bekapcsolni a központi fűtést. - A finnek virágokat ültetnek a kertben.
+5°C: - Az olasz kocsik nem indulnak. - A finnek még kabriókat használnak.
0°C: - Megfagy a desztillált víz. - A Vantaa folyó vize kicsit sűrűbbé válik.
-5°C: - A californiaiak a fagyhalál küszöbén állnak. - A finnek még egy utolsó roston sütést rendeznek a szabadban a tél beállta előtt.
-10°C: - A britek fűteni kezdenek. - A finnek hosszú ujjú pólót vesznek.
-20°C: - Az ausztrálok elmenekülnek Mallorcáról. - A finnek Szentiván éjjét ünneplik. Beköszönt az ősz.
-30°C: - A görögök halálra fagynak, és eltűnnek a Földről. - A finnek elkezdenek házon belül mosni.
-40°C: - Párizs összeroppan a hideg súlya alatt. - A finnek sorban állnak a hot dogos standok előtt.
-50°C: - A jegesmedvéket kimenekítik az Északi Sarkról. - A finn hadsereg elhalasztja a téli túlélő gyakorlatát a gyenge időjárásra hivatkozva.
-60°C: - Korvatunturi (A Télapó otthona) befagy. - A finnek kivesznek egy filmet, és otthon maradnak.
-70°C: - A pót-Télapó délre költözik. - A finnek kicsit idegesek lesznek, mert a Koskenkorva vodkájukat már nem tárolhatják a szabadban. A finn hadsereg megkezdi a túlélő gyakorlatot. -183°C: - Az ételben található mikrobák elpusztulnak. - A finn tehenek a gazdájuk hideg kezeire panaszkodnak.
-273°C: - Minden atom alapú molekula mozgása leáll. - A finnek csak ennyit mondanak: "A hétszázát, de hideg van ma odakint."
-300°C: - Befagy a pokol. - A finnek megnyerik az Euroviziós táncdalfesztivált...